Polármackó

Pegazus felkereste Knutot és Masszőrmackót, hátha szolgálhatnak valami érdekessel.

(Pegazus azért hordja magánál azt  a pamacsnyi viharfelhőt, mert olyan neki, akár egy kulacs vagy dobozos üdítő. Ha közelebb hajoltok a monitorhoz, talán halljátok majd, a második ábrán halkan szürcsöl.)

Polármackó javaslatára rögvest összegyűltek, hogy igyanak egy-egy csésze fehér Yinzhen teát, amely méltán híres - ám legalább annyira ritka - szerte a világban. Égig Érő Fucsien tartományban lakó, többszörös mahjong-bajnok nagybácsikájának kapcsolataira volt szükség, hogy beszerezzék.

A Yinzhen-t (Ezüst Tűt) évente csupán egyszer, a császári szüret napjaiban, március végén szüretelik - persze csak akkor, ha nem esik -, s kizárólag a teafa csúcshajtásait szedik és szárítják hozzá.

A hagyományokat tiszteletben tartva, forrázás után három perccel és egy sóhajtásnyival ízlelték meg ezt a csodálatos, harmónikus nedűt: Égig Érő és Polármackó önmagában, tisztán kóstolták, míg Knut egy csupor fókazsírral fogyasztotta.

Polármackó a tea kultúrtörténetéről olvasott (igen, a Teakalauzban), aztán gondolt egyet, felhívta Knutot és Égig Érőt. Vajon miért?